Az őszi búza termesztése során a tervezett mennyiség és minőség eléréséhez a megfelelő fajta kiválasztása, a szükséges intenzitással, optimális időben elvégzett technológiai beavatkozások elengedhetetlenek. A jó minőségű búza termelésének nincs alternatívája Magyarországon.
A jó minőségű búza termesztésének alapfeltétele a megfelelő genetikai adottságokkal rendelkező fajta. Az őszi búza fajon belül az egyes minőségi paraméterek igen széles skálája figyelhető meg. A martonvásári búzanemesítési program több ezer törzsének minőségvizsgálati eredményei alapján megállapítható, hogy kezünkben vannak azok a félkész búzatörzsek, amelyekkel a jövőben ki lehet elégíteni a legkülönlegesebb minőségi igényeket is. A széles genetikai variabilitást mutatja, hogy a fehérjetartalom 10-17%, a sikértartalom 20-45%, a szemkeménység 10-85, az esésszám 60-450, a farinográf érték pedig C2 és A1 értékek között változik. A tenyészanyag több mint 50%-a legalább A2 minőségű, és meghaladja a 10%-ot az A1 farinográf értékű búzák aránya. A törzsek 54%-a rendelkezik legalább 30% nedves sikér tartalommal, 10%-uk sikértartalma pedig meghaladja a 35%-ot. Különösen érdekesek a 40%-nál nagyobb sikértartalmú búzák, amelyek azonban többnyire kedvezőtlen agronómiai tulajdonságokkal rendelkeznek és így csak nemesítési alapanyagként használhatók fel. Kisebb arányban ugyan, de rendelkezünk igen kis fehérjetartalmú, puhaszemű búzákkal is, amelyekből a kekszgyártás vagy a söripar speciális igényeit kielégítő fajták állíthatók elő.
